Post details

Gólya hozta

Az első három hónap

Augusztusban jött világra ifjú „munkatársunk”, Csillag Krisztián. Apukája, Csillag Dávid programozóként dolgozik cégünknél, és így túl az első negyedéven már sokkal többet tud a gyerekvállalásról, mint azt előre gondolta volna… A hosszú, várakozással töltött hónapok után hirtelen ezernyi kötöttség zúdult a frissen sült szülők nyakába, de természetesen ők ezt cseppet sem bánják. „Kissé aggódtam, hogy meg fogunk-e felelni a baba elvárásainak, de mára biztosan állíthatom, hogy a feleségem megfelel, így nem kell aggódnom, hogy a gyerekünk jó kezekben van.” – állítja Dávid, aki családfenntartóként a nap nagy részét értelemszerűen otthonától távol tölti. A dolgozó apukának sajnos eleinte sokkal kevesebb idő jut a kis jövevénnyel foglalkozni, de természetesen jelenléte éppen olyan fontos a babának, mint az anyukáé.

„Jóval kevesebb időm van Krisztiánnal foglalkozni, mint a feleségemnek. Sajnos hétköznap elég változó, hogy amikor vele vagyok az mennyire tartalmas. Ha fáradt vagyok, és/vagy még kavarognak a fejemben a benti dolgok, csak bambulok rá miközben simogatom. Ez láthatóan őt sem köti le. Ha viszont maradt még bennem energia, késő estig tudunk közösen bohóckodni, amiben anyukájának nem kell feltétlen besegítenie, így ő foglalkozhat kicsit magával is, vagy olyan dolgokkal, amikkel nap közben nem volt ideje törődni. Különösen segíti a közös időt, ha kisbabánk jó kedvében van, mert olyankor nekem is sokkal több ötletem van. Szerencsére jellemzően jókedvű kisfiú, így mosolyból sokat kapunk. Kifejezetten apás feladat az esti fürdetés, törölközés (az Krisztián kedvence), majd a tornázás, amivel a végtagjait mozgatom át. Ha még nem fáradt el, néha furulyázok is neki, amit nagy kíváncsisággal figyel.”

Az életük, a napirendjük fenekestül felfordult, és persze nem minden nap könnyű, de panaszra nincsen ok. Minden szépségével és nehézségével együtt egy picibaba első éve felejthetetlen, kalandos időszak, azonban nem árt résen lenni: a családi egyensúlyt nehezebb fenntartani, mint előre gondolnánk. Dávidtól megkérdeztük, milyen tanáccsal látná el a babát váró szülőket:

„A leendő apukának melegen ajánlom, hogy sokkal nagyobb türelemmel legyen mind az anyuka, mind a baba felé. Én nagyon alábecsültem a szükséges mértéket. Az anyukának pedig javaslom, hogy vonja be minél jobban az apukát a babával kapcsolatos megterhelések lelki hátterébe. Mindkét szereplőnek sok-sok türelmet kívánok. Nehéz dolog hirtelen tényleg felnőttként viselkedni, de ha akarjuk, ha nem, gyermekünk miatt kénytelenek vagyunk magunkra erőltetni szüleink intéseit, tanításait – még ha eddig sikerült is elodáznunk a felnőtté válást.”

Továbbra is nagyon sok sikert kívánunk Krisztián neveléséhez!